PetÅ‘fi : Fino de septembro

PetÅ‘fi Sándor
Szeptember végén (Hungarian)

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak elÅ‘tt,
De látod amottan a téli világot ?
Már hó takará el a bérci tetÅ‘t.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam Å‘szbe vegy ?l már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
 ?lj, hitvesem, ?lj az ölembe ide !
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe ?
Oh mondd : ha elÅ‘bb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet ?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet ?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle köny ?imet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret !

1847

Sándor PetÅ‘fi
Fino de septembro (Esperanto)
 
 Floradas ankora ? la floroj en valo
Kaj verdas ankora ? la poplo ĉe l’ pont’,
Sed vidu, jam tie la vintra vualo,
La ne ?o ekkovris la supron de l’ mont’.
En kor’ mia juna kun fajra radio
Printempe brilegas ankora ? la sun’,
Sed griza jam i ?is ĉe mia tempio
La nigra harar’ pro la prujn’ de a ?tun’.

La floro forfalas, la vivo forpa ?as...
Alflugu, edzin’, ho amata kolomb’,
La vangojn sur bruston nun mian vi ka ?as,
Ĉu eble ne — balda ? — sur herbojn de l’ tomb’ ?
Ho diru, se mort’ min anta ?e for ?iros,
Ĉu restos mi ĉe vi en plora memor’,
A ? iam la am’ de junul’ vin altiros,
Kaj nomon la mian faligos vi for ?

Se ?etos vi for la vidvinan vualon,
Ĉe l’ tomb’ ?in pendigu, flirtigu ?in vent’,
Äœis flagon la nigran, lasinte for valon
De l’ mort’ mi subportos en nokta silent’,
Devi ?i la vangojn malsekajn de ploro
Pro vi, forgesint’ kun facila anim’
Kaj vindi la vundon kruelan de l’ koro
Amonta eĉ tiam, eĉ tie, sen lim’.

Kalocsay, Kálmán